Beszámoló a szeptemberi gyülekezeti kirándulásról

2014 szeptember első szombatján – gyülekezeti kirándulásunk napján – a verőfényes reggel helyett borult reggelre ébredtünk. De hála az Úrnak az esőruhák bekészítése fölöslegesnek bizonyult. Igazi kellemes, kirándulós időjárásban lehetett részünk. Talán az időjárás fenyegetése miatt kevesebben indultak útnak a gyülekezetből, mint reméltük, de a maroknyi csapatunk igen lelkesen indult felfelé az első állomásunkhoz az Árpád-kilátóhoz. A túrát a férjem – Horváth Nándor – vezette, aki ígérte, ha feljutunk a kilátóig, onnantól már csak vízszintesen és lefelé fogunk haladni.

A kilátóban jó magyar turistaként rögtön elfogyasztottuk a táskák ehető tartalmának nagy részét, miközben az alattunk elterülő Budapestben gyönyörködtünk.

Kis pihenő után továbbindultunk a következő állomásunkig: az erdei játszótérig. Itt Nándi egy kis áhítattal – beszélgetéssel ajándékozott meg minket. A tiszta és tisztátalan állatokról tudhattunk meg érdekességeket: ugyan a tisztátalan állatok (pl. sertés) fogyasztása nem választ el bennünket Istentől, de a rendelkezés nem hiábavaló, hiszen számos egészségügyi problémát okozhatnak. "E szerint kell különbséget tenni a tisztátalan és tiszta közt, a megehető állatok és a meg nem ehető állatok közt. (3Móz 11, 47) Az áhítat közben a gyerekek az erdő kincsit gyűjtögették össze, amiből otthon szép képet készítettünk másnap.

Egy könnyű, de gyönyörű séta után Nándi megmutatta nekünk régi sziklamászásainak helyszínét a Kecske-hegyi kőfejtőt: itt nagy riadalmára nemcsak a barlangászok gyakoroltak, hanem a gyerekeink is kedvet kaptak a fal megmászásához.

Utolsó állomásunk egy kiépített tűzrakó-hely volt, ahol egy fa kibúvó gyökérzete igazi játszóteret biztosított.

A kirándulás nemcsak szemet, hanem lelket gyönyörködtető volt: nagyon értékes beszélgetésekre volt lehetőségünk egymással. Jó volt a testvéri közösséget megélni, jobban megismervén így egymást. A kirándulás eredményei: 5,5 km könnyű séta és Gizi néni gombával teli szatyra. Külön elismerést érdemel Róza és Zsiga, akik egyszer sem kéredzkedetek szülői – vagy fogadott nagymamai ölbe a túra során. Remélem az októberi kiránduláson még több testvér ajándékoz meg bennünket a részvételével, így még több áldást arathatunk le egymás által.

Horváthné Virt Kata