Újdonság ebben az évben a feltűnő létszámnövekedés. Már látszik, hogy az iskolákban folyik a református hitoktatás. Békásmegyer jónéhány általános iskolájából jelentkeztek „hittanos” gyerekek a szünidőkezdő táborba. Összesen 38 gyerek és 7 segítő fiatal a gyülekezetből – ez volt a csapat.
A reformáció óta számított 500. évben a Titusz Alapítvány által eltervezett „Legyél te is reformátor!” című program szerint folytak a foglalkozásaink. A felnőtt gyülekezeti tag talán furcsállja (joggal!) ezt a felszólítást. Hogyan legyen egy 6-10 éves gyerek reformátor? Hiszen fel sem tudja fogni, mit jelentett a reformáció az egyház életében! A tervezet azonban válaszolt erre a kérdésre, és mi, akik a gyerekek között szolgálunk, Isten előtt elcsendesedve, imádságban kérve Őt, hogy váljon lehetségessé a lehetetlen, még a tél végén elkezdtük a beható ismerkedést a programmal, majd hamarosan rájöttünk, hogy igen, lehetséges lesz. Kiderült számunkra, hogy a Titusz Alapítvány munkatársai nagyon is átgondolták, mit érthet meg egy gyerek. A Bibliából öt olyan történetet választottak tanításra, melyekből a reformáció egy-egy fontos tétele szűrhető le. Hogyan lehetünk boldogok már itt, a földön és hogyan kerülhetünk a mennybe földi életünk után?
- Ezt egyedül a Szentírásból tudhatjuk meg.
- Egyedül Krisztus áldozata segít rajtunk.
- Egyedül kegyelemből, mert megérdemelni nem tudjuk.
- Egyedül hit által, ha hiszünk Krisztusban, Isten Fiában, az ő megváltó áldozatában.
- Mindezért egyedül Istené a dicsőség.
Az ebéd utáni, korcsoportonként zajló beszélgetések, és a szavakon túl a gyerekek rajzai is azt mutatták, hogy igen, érthető volt. Hálásan köszönjük az Úrnak, hogy ismét megmutatta, jelenléte áhítatot, békét, gondolkodást ad, felismeréseket és elhatározásokat.
A reggelt mindig énektanulással kezdtük, és az énekek között éppen az az ének lett a legnépszerűbb, amelyben latinul szól az öt tétel: Solus Christus, Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Soli Deo Gloria. Hihetetlen megtapasztalás volt örömmel látni a hét végén már, hogy a legkisebb is érti, amit sugárzó, boldog arccal énekel.
A sok játék közben, amelyek között most is a nem irányított, spontán szerveződések voltak a legnépszerűbbek, néha természetes konfliktusok is keletkeznek. „Bokorlakó” játékukban szinte már a felnőtt világ területvédő harcai is néha leképeződnek. Ha nincs a délelőtti tanítás, a közös éneklés áhítata, meg a beszélgetések során történő önvizsgálat és igealkalmazás, akkor sokkal nehezebb lett volna békét teremteni az ilyen konfliktusokban. De itt a templomkertben hatott a megálljt parancsoló kézmozdulat, és az emlékeztetés: mit is mondott az Úr Jézus, mi a legfőbb parancsolat? Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ne tegyél a másiknak olyasmit, amit te magad nem szeretnél elviselni. (A teljes igazsághoz tartozik, hogy volt egy kivétel, egy olyan nap, amikor fél napra meg kellett tiltanunk a bokorlakó játékot.)
Természetesen minden napra volt tervezett közös játék, és ezekbe is jól bele lehetett feledkezni. Különösen a mindenkori, minden szerdai számháborúba! Ezen a nyáron újítás volt a Szalóky Eszter által levezetett népi gyermekjátékok, körjátékok sora. Eközben meggyőződhettünk arról, hogy az „utálom az énekórát” általános iskolai divatja valóban csak üres divat. Ezen a délelőttön minden gyerek énekelt, önfeledten játszott, senki nem állt ki a körből. A reggelt indító éneklés mindig is népszerű volt, ezen a nyáron Ernyei Szilvia és Sejda Zsuzsa vezetésével, gitár- és zongorakísérettel folyt a daltanulás, és nem láttam fanyalgó gyereket.
Minden délután kézműveskedtünk, a tábor utáni héten kis kiállításon látni lehetett a műveket a faliújság alatti padokon.
Minden szülő megkérdezi a gyereket, amikor hazajön délután: jó volt a reggeli? jó volt az ebéd? Jó volt az uzsonna? Azt hiszem, egy gyerek sem válaszolt úgy, hogy nem volt jó. A gyülekezet minden kedves adakozó tagjának, s elsősorban Etelka néninek pedig köszönjük a sok finom süteményt, Feri bácsinak a dinnyét, amivel még ezen felül kedveskedtek a gyerekeknek.
Berg Éva
(A tábor képei hamarosan a képgalériában...)