Lukács Evangyélioma 1. rész

  26. A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
  27. Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
  28. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
  29. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
  30. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
  31. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
  32. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
  33. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
  34. Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
  35. És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
  36. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
  37. Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
  38. Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

Lukács Evangyélioma 2. rész

  1. És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
  2. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
  3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
  4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
  5. Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
  6. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
  7. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
  8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
  9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
  10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
  11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
  12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
  13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
  14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
  15. És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
  16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
  17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
  18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.