Ajánló

Legfrissebb album

Dátum:
Igehely:
IV. Mózes 20:1-13; Zsoltárok 95
Igehirdető:
Találatok:
403
Igehirdetés megjegyzések:

A felvételben található esetleges technikai hibákért elnézést kérünk.

 

1 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.
3 A nép ekkor Mózes ellen fordult, és ezt mondta: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az ÚR színe előtt!
4 Miért hoztátok az ÚR gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!
5 Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre? Nem lehet itt vetni, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, és még ivóvíz sincsen!
6 Mózes és Áron pedig a gyülekezet elől a kijelentés sátrának bejáratához ment, és ott arcra borult. Ekkor megjelent nekik az ÚR dicsősége.
7 Ekkor így beszélt Mózeshez az ÚR:
8 Vedd a botodat, és testvéreddel, Áronnal együtt gyűjtsd össze a közösséget, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet! Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak!
9 Mózes tehát az ÚR színe előtt magához vette a botját a kapott parancs szerint.
10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?
11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is.
12 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.
13 Ezek Meríbá vizei: amikor Izráel fiai perbe szálltak az ÚRral, ő ezekkel mutatta meg nekik a szentségét.

(4Mózes 20,1-13)

 

1 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

(95. zsoltár)