Szeptember 27-én szombaton a Budapest-békásmegyeri gyülekezet 43 fős csapatával indultunk útnak, hogy felkeressük a számunkra jól ismert, és hozzánk sok szállal kötődő cívis várost, Debrecent.
Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt.