A gyermek-istentiszteletek célja, hogy a gyermekek már egészen kicsi koruktól fogva ismerkedjenek Isten Igéjével, a Bibliával – nemcsak a családjukban, hanem gyülekezetünkben is. Ugyanilyen fontos az is, hogy a gyermekek az ő kis közösségeik révén kezdettől fogva beépüljenek a gyülekezetbe.
Minden vasárnap és ünnepnap két csoportban tartunk gyermek-istentiszteletet.
Megjegyzés: az ovistól fiatalabb korosztálynak a baba-mama szoba áll rendelkezésre az istentisztelet alatt.
Az óvodásoknak a gyülekezet alagsori helyiségében, az autós bejárattól jobbra. Ide érkeznek a gyermekek 10 perccel az istentisztelet kezdete előtt, hogy az őket kísérő szülők még időben elfoglalhassák helyüket a templomban. Akik számára még új a hely, újak a társak és a tanítók, azokkal az egyik szülő bent maradhat a csoportban, mindaddig, míg gyermeke nem válik otthonossá nálunk.
![]() |
![]() |
![]() |
Az iskolások az istentisztelet elején a karzat első sorában foglalnak helyet, onnan mennek ki a nekik szóló foglalkozásra aznapi tanítójukkal a második ének alatt. A foglalkozást a karzat jobb oldalán nyíló kis teremben tartjuk, 1-6 osztályig.
Mindegyik csoport hároméves tanterv szerint halad, és minden foglalkozásnak az alapja Isten Igéje, melyet hittel képviselünk a gyermekek között. A gyermek-istentiszteletek része a felnőttekéhez hasonlóan az imádság, igehirdetés és éneklés, azonban ezek mellett esetenként játék, kézműves munka és rajzolás is helyet kap a foglalkozásokon. Minden csoportban a gyermekek életkori sajátosságaihoz idomul az Ige feldolgozásának módja.
Szeretnénk, hogy gyermekeink tisztelettel és áhítattal figyeljenek az Igére, jól tudva, hogy ők is istentiszteletre jöttek, éppúgy, mint a szüleik, nem pedig gyermekműsorra vagy napközibe. Az a célunk, hogy alkalmainkon egyre többet tudjanak meg az Úr Jézusról, hogy megismerjék Isten irántuk való szeretetét.
Mi, szolgálók azért imádkozunk minden alkalommal, hogy ne a magunk képességei, hanem a Szent Lélek közöttünk való munkálkodása által valósuljon ez meg. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk általa.”(1 János 4,9)