Első megállónk Kiskunhalason volt, ahol először a 120 éves hagyományra visszatekintő varrott halasi csipke házát, a Csipkemúzeumot néztük meg. Az itt működő műhelyben ma is közel 100 alkalmazott varrja, évszázados rajzok alapján, 60 féle öltésmintával, ezeket a csodálatos csipkéket, amelyek 2014 óta már Hungarikumnak számítanak.
Innen a Thorma János múzeumba mentünk át. E kevésbé ismert festőnk, Kiskunhalas szülötte, az 1911-ben létrejött Nagybányai Festők Társaságának egyik alapító tagja volt. A múzeum Bay gyűjteménye 32 nagybányai festő és 3 szobrász 70 műtárgyát mutatja be, köztük Thorma olyan szuggesztív képeit, mint az „Aradi vértanúk”, vagy a „Talpra magyar”, melyek hűen ábrázolják Thorma töretlen hazafiságát, s az 1848-as eszmék szellemében való neveltetését.
Betértünk a XVI. század végén alapított református templomba, ami ma már többször átépített, kibővített formában fogadja a híveket, s a Szilády Áron Református Gimnázium 600 tanulóját, mely iskola alapítási éve 1664 a debreceni akadémikusok anyakönyve szerint, Schola Reformata Halasiensis néven.
Következő úti célunk Kiskőrös volt, Petőfi 200 jegyében. Két csoportra oszolva, felváltva egymást, néztük meg a szülőházat eredeti állapotában megőrzött jellegzetes 19. századi berendezésével, majd az emlékmúzeum Petőfi 7 éves alkotói időszakát bemutató tárlatát.
Végül Kecskemétre buszoztunk, a „hírös városba”, gyönyörű épületeivel rá is szolgált erre a címre. Magyarország egyik legszebb iskolaépülete volt ámulatunk első helye, a Református Gimnázium és Általános Iskola, melynek létezését 1564-től rögzítik hivatalos iratok. Dísztermét csodálatos festett üveg ablakok ékítik, köztük az iskola jelmondata: Crescit sub pondere palma (teher alatt nő a pálma), a pálma tövénél egy Bibliával. Jó lehet itt diáknak, vagy tanárnak lenni!
Sajnos a magyaros szecesszió mesterművét, a Cifrapalotát nem láthattuk, épp felújítják, ám a francia reneszánsz építészeti formáit és népművészetünk elemeit ötvöző Városháza renoválása befejeződött, oda kivételesen bemehettünk, s történelmi freskóktól gazdag dísztermében hallgathattuk a harangjátékot, ami óránként szórakoztatja a téren sétálókat.
Rövid séta után beszálltunk buszunkba, s hazafelé indultunk. Ismét hálát adhattunk Urunknak református eleink kitartó hitéért, munkájukért, melynek gyümölcseit ma is láthatjuk!
Dicsőség Istennek!
Sári Zsuzsa
A jól sikerült őszi, pápai gyülekezeti kirándulás után ismét útnak indult 40 fős csapatunk református emlékeket, szépségeket keresve, ezúttal a Kiskunság volt az úti cél. Gyülekezetünk gondnoka és lelkiismeretes idegenvezetője ezt az utat is nagyszerűen megtervezte. A kirándulás egyik fő mottója „Petőfi 200” volt, nem véletlenül. Kiskőrösön 200 éve született hazánk lánglelkű költője, Petőfi Sándor. Kirándulásunk során megismerkedhettünk úticélunk híres szecessziós emlékeivel is.
Reggel fél nyolckor lelkészünk áldásával, imádsággal indultunk útnak az autóbusszal. Borús áprilisi időt jósolt a meteorológia, de a nap is kisütött aznap a kirándulók kedvéért.
Kiskunhalasra érkezve először tettünk egy rövid autóbuszos városnézést, hogy láthassuk a város híres református kollégiumát, a Szilády Áron Református Gimnáziumot. Az iskola három és fél évszázados múltra tekint vissza, majd 19. század végén fejlesztette korszerű főgimnáziummá Szilády Áron, az iskola névadó tanára. 8 és 4 évfolyamos képzés keretében mintegy 600 diákot tanítanak itt. Első programként a halasi Csipkeházat kerestük fel, amely ma műhelyként is működik.
A híres halasi csipke védjegye a három egymáson keresztbefektetett hal.
Több mint 110 éves hagyománya van a halasi csipke varrásának. A halasi csipke az elmúlt évszázad folyamán méltó vetélytársa lett a brüsszeli és a velencei csipkének, több világkiállítás nagydíját is elnyerte, ezzel is öregbítve a magyar iparművészet jó hírét.
A halasi csipke 100%-os kézimunkával készülő varrott csipke, elkészítése roppant aprólékos és időigényes. A csipkéket az évszázados rajzok alapján, az eredeti motívumok felhasználásával, 60 féle öltésmintával varrják, de szívesen teljesítik az egyéni megrendeléseket is.
A csipke története a régi időkbe nyúlik vissza, szülőanyja Markovits Mária volt, 1902-ben Dékáni Árpád tervei alapján készültek az első csipkék. A világ több híressége kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként. A Csipkemúzeumban lehetőségünk volt, hogy személyesen kísérjük figyelemmel a halasi csipkevarrás jó szemet és türelmet igénylő különleges folyamatát.
Miután megcsodáltuk a vitrinekben kiállított, szebbnél szebb csipkéket, a híres Thorma János Múzeumba vitt utunk. Thorma János, a festő Kiskunhalason született 1870. április 24-én. A halasi rokoni szálak nem szakadtak el azután sem, hogy a család áttelepült 1884-ben végleg Nagybányára. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, az 1848-as eszmék szellemében nevelték. Thorma Székely Bertalan növendéke lett Pesten, majd tanulmányait Münchenben, Párizsban végezte. 1896-ban a nagybányai művésztelep egyik alapítója, mestere, majd elnöke lett. Életművén több stílusirányzat követhető, a naturalizmustól, a romantikus realizmuson túl a nagybányai posztimpresszionizmusig.
A kiállításon megcsodáltuk az „Aradi vértanuk, október hatodika” című remekművét. A festmény egyből híressé tette Thorma Jánost, annak ellenére, hogy Ferenc Józsefre való tekintettel csak nem hivatalosan állították ki. Ez a kép a múzeum legnagyobb értéke, méltán büszkék rá a halasiak. Hatalmas képe még a „Talpra magyar”. Sokoldalú témaválasztását tükrözik a kiállított képek: életképek, portrék, tájképek, csendéletek.
A városban a török pusztítás eltüntette a korábbi századok épületeit. A földből, agyagból épített lakóházak nem időtállóak. Legrégebbi építészeti emlékek a 18. századból maradtak fenn. A Bethlen Gábor térhez észak felől csatlakozó Hősök terén emelkedik a Református templom. A klasszicizáló későbarokk stílusú református templom 1772-ben, ill. 1814-1823 között épült a korábbi templomok helyére. Értékes az empire stílusú szószék és papi ülőhely. Déli külső falán dombormű emlékeztet Csokonai Vitéz Mihály halasi látogatására.
A templom oldalán bazalt szégyenkő idézi a letűnt korok 1792-ig alkalmazott büntetési formáját: erre ültették vagy állították közmegvetésre azokat, akiket bűnösnek ítéltek különböző vétkek elkövetésében (például, ha valaki vasárnap munkát végzett, lopott, házasságtörést követett el, hazudott, káromkodott, felebarátját sértegette.
A református templomban a gyülekezet egyik lelkésze, egyben az iskola egyik tanára fogadott bennünket, bemutatta a templomot, beszélt az iskola, a gyülekezet életéről, mindennapjaikról.
A városháza keleti oldalán elterülő Bethlen Gábor tér a város központja. Ápolt parkját, emlékműveit csodálatos virágágyásait, színes fáit is fényképeztük sétánk során. A városházát megcsodálva szóba került a magyarországi szecesszió története is.
A magyarországi szecessziós építészet a magyar királyságban 19–20. század fordulóján meghatározó, elsősorban magyar építészek által művelt, többféle művészeti és stílusirányzatból összeálló épített örökséget jelenti. A magyarországi építészetben a szecesszió jegyei az 1890-es években tűntek fel először, és a századfordulós fénykort követően az 1910-es évek végére korszaka lezártnak tekinthető.
A Városháza Halas legjellegzetesebb városképi eleme, műemlék. Ugyan klasszicista stílusban épült, majd 1905-1906-ban már szecessziós épületszárnyakkal bővítették. Mozgalmas homlokzatain magyaros díszítőelemek láthatók. Tetősíkja fölé lőrésszerű ablakokkal áttört tűztorony magasodik.
Ezután Kiskőrös, Petőfi szülővárosa következett buszos kirándulásunkon. A szép virágos főtéren a nagy házak között áll a kis nádfedeles szülőház és mellette a városi Petőfi emlékmúzeum. Petőfi Sándor szülőháza máig eredeti állapotában várja a látogatókat a 19. század jellegzetes bútoraival. Petőfi szülei 1821. novemberében költöztek Kiskőrösre, itt bérelték ki a vertfalú, háromosztatú nádfedeles, szabadkéményes épületet, amelyben megszületett Sándor fiúk 1823-ban, 200 éve. Az emlékmúzeum termeiben vezetővel láthattuk a költő rövid, csupán 7 éves alkotói időszakát bemutató tárlatot.
Kiskőrös után a megyeszékhelyre, Kecskemétre vitt utunk. A református templomban már régóta vártak minket. Be is tértünk kis időre a híres református templomba, ahol éppen a kórus készült egy szép Bach korálfeldolgozással az esti koncertre.A Református templomban meghallgattuk a templom történetét. A török hódoltság idején jellemzően nem sok keresztény templom épülhetett Magyarországon. Kecskemét kálvinista hívei magához IV. Mohamed szultánhoz járultak engedélyért, hogy az 1678-as nagy kecskeméti tűzvészben porig égett fatemplomuk helyére újat építhessenek. Az ajándékul felajánlott szépen csengő aranypénzek meglágyították a szultán szívét, így az engedélyt megkapták. Szinte példa nélküli volt ez abban az időben! A református templom sok nehézség után végül 1684-ben készült el, majd a következő századokban a megnövekedett gyülekezet miatt tovább bővítették és alakították. A templomépületre ráépített ún. bazársort szintén az egyház építtette. A templom tornyát barokk stílusban magasították meg, 53 méteres magasságig.
Ezután átsétáltunk a református iskolához a főtérre, itt szintén szeretettel vártak minket, itt megtudtuk, hogy a „Kecskeméti Református Általános Iskola és Gimnázium a kecskeméti református gyülekezet múltjának, hagyományainak megfelelően, a református hitelvek, erkölcsi normák szerint, a legmodernebb és legmagasabb szintű tudományos ismereteket átadva végzi nevelő és oktató munkáját. Általános iskolánk szellemiségének alapja Krisztus evangéliuma…” 450 éve a fatemplom és az iskola nagy része tűzvész áldozata lett. A pusztulás után megújították és kibővítették a reformátusok az iskola épületét. Az ellenreformáció szelleme miatt az építkezés az 1700-as évek közepéig húzódott. Az iskola jelvényén és később pecsétjén e szorongattatások emlékét jelzi azóta is a rajz és a szimbolikus jelmondat:
CRESCIT SUB PONDERE PALMA /teher alatt nő a pálma/
A szecessziós épületet Mende Valér tervei alapján építették 1911- 1913 között. Az épület kialakításánál német angol és a finn szecesszió hatásai érvényesülnek. A különlegesen szép kivitelezésű emeleti díszterem üvegmozaik ablakait Róth Manó ( Miksa testvére) készítette, az ablakokban a magyar királyi-, a kecskeméti református egyházközösség és a református főiskola címereit láthattuk.
Akármilyen rövid volt is, a magyar városokon a szecessziós építészet időszaka, mégis jelentős nyomot hagyott. A 19. század második felének gazdasági fellendülését folytatva, főleg alföldi városaink kezdtek jelentős építkezésekbe; a korban született közigazgatási épületek közül nem egy az építészet és az iparművészet páratlanul gazdag tárháza.
Így készült el a kecskeméti Városháza, melyet már nagyon kíváncsian várt a csoportunk, hiszen a városháza dísztermét csak mostanában nyitják meg a nagyközönségnek a felújítás után. Először kívülről csodáltuk meg az épületet, majd be is jutottunk termeibe. Pontban 6 órakor a harangjátékon felcsendült a híres kecskeméti toborzó, a „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját” majd az Örömóda dallama, s Mozart Bűvös csengője.
Megtudtuk, hogy a városháza Kecskemét büszkesége. A „Tündérpalota” Lechner Ödön és Pártos Gyula pályázatnyertes tervei alapján épült 1893-1897 között. Pályázatuk címe: „Sem magasság, sem mélység nem rettent” s ez Kecskemét város jelmondata is.
A „hírös város” főterén uralkodó impozáns épületen a francia reneszánsz, az angol kortárs építészet és a felvidéki pártázatos reneszánsz vegyül a magyar szecessziós stílussal. A magyar népművészet kincsestára szolgált alapul a díszítőelemek kialakításakor. Fontos szerepet kapott az épületkerámia, amelyből mindjárt a legjobbat használták fel; a tetőcserepek és a díszítőbetétek majolikái és pirogránit elemei mind a Zsolnay gyárban készültek.
A belső terek díszítésére a kor legjelentősebb művészeit kérték fel. A Díszterem falfestményeit Székely Bertalan festette, a két oldalfalon a pusztaszeri Vérszerződés, illetve Ferencz József 1867. évi koronázási jelenete látható. A terem további falain nemzetünk történelmének legnagyobb alakjai tűnnek fel. A lenyűgöző szépségű Díszterem a városi közgyűlés üléseinek, esküvőknek és ünnepélyes fogadásoknak helyszíne. Udvara is gyönyörű, virágos, nagy becsben van a két öreg 110 éves Kínából kapott császárfa.
Lassan beesteledett, ideje volt hazafelé indulnunk. A buszhoz vezető út közben még megnéztük a város egy-két nevezetességét, a Kodály intézetet, a híres cifra palotát, amelyet tataroznak most, a zsinagóga épületét s a szép evangélikus templomot. Az evangélikusok általános iskoláját Petőfi Sándor is látogatta.1857-ben határozták el egy, az igényeiknek megfelelő templom felépítését, melyet a híres Ybl Miklós tervezett. 1863-ban szentelhették fel a romantikus stílusú, 34 x 23 méteres alapterületű, 34 méter magas, görög kereszt alaprajzú épületet.
Egész napos kirándulásunknak lassan a végére értünk. A vihar is elkerült minket, bár zord fellegek gyülekeztek, szerencsére csak a buszon kívül. Épségben hazaérhettünk utazásunkról, hálát adva Istennek, hogy ismét egy szép, tartalmas nappal ajándékozott meg bennünket gyülekezeti testvéreink körében.
Garai Márta
Az alábbiakban néhány képet mutatunk a kirándulásról. További képek Garai Márta testvérünk fotóalbumában láthatók.
vasárnap 09:30