Már maga a hely is csodálatos volt a maga varázsában. Láthattuk benne Atyánk kezének munkáját.
A napok reggelivel kezdődtek, majd utána kis csoportokban elvonulva (10-12 fő) tanulmányozhattuk a Timótheushoz írott levelek aznapra kijelölt részeit. Itt megoszthattuk egymással gondolatainkat, feltehettük kérdéseinket, s együtt imádkozhattunk.
Ezt egy előadás követte, amely előtt énekeltünk. Nekem ez nagyon jó volt, nagyon szeretek énekelni.
Az előadásokban az Úr Jézustól tanult imádságon mentünk végig a héten. Jó volt mélyebben megérteni, hogy mi minden van benne abban a megszólításban, hogy ,,Mi Atyánk”. Mennyi bizalmat feltételez, Ő a mi Atyánk, aki lát, hall, tud rólunk és fontosak vagyunk Neki. Azt is jobban megértettem, hogy az, amikor azt kérem, hogy "szenteltessék meg a Te neved", azt is vonja maga után, hogy erre nekem is törekednem kell, hogy az Ő neve az én életemben is megszenteltessék, hogy ne hozzak Rá szégyent. "szentek legyetek, mert Én az Úr a ti Istenetek szent vagyok".
Az előadást követően közösen beszélgettünk a hallottakról. Itt meglehetett egymással osztani a megértetteket, tapasztalatokat.
Ebéd után szabad program következett, amit voltak, akik úgy használtak ki, hogy elmentek kirándulni – ők rövidebb, hosszabb utakat tettek meg az erdő szépségét csodálva. Voltak, akik pihenésre használták az időt, és voltak, akik társasoztak. A játékok jó hangulatban telltek, rengeteg nevetéssel összekötve.
Kedd délután viszont a gyülekezetünk nagyrésze felkerekedett és felmentünk a Kékestetőre. Voltak, akik kocsikkal mentek, és voltak, akik Mátraházáról felsétáltak. Ezen a napon egységesebb volt a délutánunk.
18:00-tól vacsoráztunk, azt követően pedig egy esti áhitaton vettünk részt. Itt a mennyek országáról szóló páldázatokról hallhattunk tanítást. A háló, a kovász, a mustármag, a szántóföldben elrejtett kincs is szóba jött.
Áhitat után pedig szinte minden este volt valami, ami színesítette a további együttlétünket. Hol egy-egy útibeszámoló, hol közös játék. Jó volt jobban megismerkedni a Titus alapítvánnyal, Ildikó néni furfangos kérdéseiből pedig megtudhattuk mennyi idő alatt tudták szétszerelni a Szent Sátrat.
Mi családilag nagyon élveztük a hetet. Nagyon jó volt Isten Igéje körül együtt lenni, azt mélyebben, jobban megérteni, tanulmányozni. Nagyon jó volt egymást is jobban megismerni, együtt nevetni, hétköznapi, és komolyabb dolgokról beszélgetni. Az ételek nagyon finomak voltak, a szállás tiszta, rendezett.
Ezúton is köszönet illeti Áy Márta testvérünket, aki az egészet leszervezte és ott is anyáskodott felettünk. Köszönjük lelkipásztorunknak a sok készülést, tanítást. Mindenekelőtt pedig Istennek, Aki engedte, hogy ez az egész hét szép renddel megtörténjen és áldásunkra váljon.
Sándor Enikő
vasárnap 09:30