Gyászolják: Édesmama, felesége Csöpike, a Család, közeli-és távoli rokonai,
a Békásmegyeri Református Egyházközség Presbitériuma, gyülekezeti közössége, amelynek első lelkipásztora volt -a Csillaghegyi Református Egyházközség Presbitériuma, gyülekezeti közössége - a Budapest-Északi Református Egyházmegye testvéri közössége - Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata.
Buday Péter 1944-ben Kerepesen született evangéliumi családban. 1975-ben szerzett pszichológusi diplomát, majd summa cum laude doktorált gyermeklélektanból. Pszichológusként dolgozott a MAHART-nál 1984-ig. (Szívbetegsége miatt ekkor leszázalékolták.) 1979-től Békásmegyeri (lakótelepi) lakos. Bekapcsolódott a Csillaghegy-Békásmegyeri Református Egyházközség életébe. 1984-től a Bp-i Theológia levelező tagozatának hallgatója, 1991. nov. 21-én szentelték lelkésszé. Ezt követően beosztott lelkész Nt. Deák Zoltán lelkipásztor mellett. Folytatja, majd irányítja a csillaghegyi közösség tervét; új gyülekezet, új templom építése Békásmegyeren.
Hosszú évek, haladások és elbukások után 1999. szeptemberében elindul a templom építése, és Isten kegyelméből 2000. Karácsonyára felépült a templom. 2001. március 15-én megalakul a Békásmegyeri Missziói Egyházközség, amelynek első lelkipásztora dr. Buday Péter. Betegsége súlyosbodott, 2006. jan. 1-vel nyugdíjba vonult. Hűséges feleségével, mindenben segítő, támogató társával haláláig a lakótelepen élt. Az itt élők között végzett embert-mentő életművéért 2006-ban Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata díszpolgárrá választotta.
Dr. Buday Péter így vall küldetéséről:
„Ha néhány szóban próbálnánk meghatározni e városrészben a missziót, első helyen áll az imádkozás, az élő ige hirdetése, az Isten akaratára való figyelés, majd ez folytatódik a meg nem álló, szüntelen folyó, sokirányú szolgálattal, és a szinte mindenek felett álló Krisztusi szeretet gyakorlásával.
Igen fontos a mindenkor készenlétben álló lehetőség és kötelesség a folyamatos, pillanatnyi igényként jelentkező lelkigondozás, a könnyek letörlése, a helytelen életutak lezárásában való segítés és Krisztus szeretetének bármely órában való átadása.
A lakótelepen folyó munka nem lehet időszakos, sem napszakos, sem óránkénti, hanem szüntelen való.
A missziós lelkület azt jelent, hogy ahogyan szeret minket az Úr, ahogyan megbocsátja bűneinket, úgy tudunk mi is másokat szeretni, előítélet, megbélyegzés nélkül.
A szeretet gyakorlása természetesen nem a „a szent csókokkal” való köszöntésben kezdődik és végződik, hanem a mindenki sorsát megismerő, azzal törődő, empátiás testvéri kapcsolatokban.”
Forrás: http://www.parokia.net
vasárnap 09:30