1URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! 2Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! 3URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? 4Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. 5Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. 6Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. 7Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene. 8Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek? 9Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? 10Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! 11Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. 12Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. 15Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember. 16Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? 17Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék. 18Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. 19Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. 20Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? 21Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. 22De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. 23Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.

(94. Zsoltár)

Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!

(Példabeszédek 22,28)