Máté Evangyélioma 27. rész

  31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
  32. Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
  33. És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
  34. Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
  35. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
  36. És leülvén, ott őrzik vala őt.
  37. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
  38. Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
  39. Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
  40. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
  41. Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
  42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
  43. Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
  44. A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
  45. Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
  46. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
  47. Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
  48. És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
  49. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
  50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
  51. És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
  52. És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
  53. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
  54. A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
  55. Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
  56. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
  57. Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
  58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
  59. És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
  60. És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
  61. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.